VELE LENNI
Ugy perzsel és lángol e sziv
S ha rád gondolok egyszer véget ér
Elmulik minden fálydalom
S begyógyulnak a sebek hosszu utamon
Ísten amejy megteremtett,és életett adot nekem
Vágyakat és reményt tett a szivembe
Hol várni mindig valakire
Hol pedig vágyakozni epedve
Csókolni reggeltöl estig,azt akit szeretsz
S átölelni simogatni mig csak lehet
A hidon mely folyón vezet át
Röpülni széllel mint a madár,szeretet szárnyán.
Beolvadni napnak sugarába,s szivárványon lecsuszni hozzája
A vágy mely elepeszti szivedet
Égeti minden részedet
S akarja hogy örökké vele legyek.
ÁLNOKSÁG
Nem becsultél meg engemet eldobtál mint egy levelet
Melyet a széll elröpitett
Jönnél te még hozzám de már akkor nem leszek
Vágyódhatsz majd utánnam a hosszú estéken
Ott fogsz te sirni hol senki sem látt
Vissza fodod sirni azt az éjszakát
Ott maradok emlékedben és nem tudsz elfeledni sohasem
S ha már nem leszek melletted
Sirhatsz a szerelmunkért
Ha már nem lesz ki szeressen
Boldog sem leszel soha életedben
Becsaptál engemet kedves szóval hitegetted szivenmet
Bánthat is téged a lelki ismeret
Hisz gonosz voltál egy jó szivhez
Azt a rózsaszállat mit nekem adtál
Álnok szavaiddal átnyújtottál
Vizböl is kiveszem hogy ne is lélegezzen
Ha majd néha rám gondolsz jussak azért eszedbe
Hogy volt egy lány ki tégedet tiszta szivböl szeretett
AMERRE JÁRUNK:
Szemeddel ha rám nézel,érzem a fényt
Mely szivembe hatol,felemelö érzés
Kezeddel ha simogatod testemet
Átjárja a remegés az egészet.
Mit másnak mondol,azt nekem nem lehet
Ha találkozunk,mindig jó veled.
Öröm és mámor,minden pillanat
Kéz a kézben sétálunka viz parton
S csókolózunk,a napsütötte parton.
Mondunk egymásnak,becézgetö szavakat
S simogatjuk egymás arcát,oly jólesik az.
Amerre járunk,szél viszi lépteink
Fölröpit az égbe,csillagok fényébe.
HALK ZENE
Egy halk zene szóll az éjszakába
Oly sejmes az fülemnek,mint szivemnek minden vágya.
Az égre nézek,s te jutsz az eszembe
Ki már, nincs a közelembe.
Kivel egykoréltem az éltem
Vágyam,s szerelmem megosztani véltem.
Oly boldog voltam veled,s ha eljött a kikelet Mi is röpültünk a pillangók után
Mint két gerle pár.
Lefeküdtünk,pázsitnak gyepjére
S ott szeretkeztünk,napnak fényébe.
S ha ránk talált a hold sugara,
Bejárta szivünk minden részét
E halk zene,mit elhozott a széll
Szivünkbe,mámoritó hangja,még most is éll.
KÖNNYEK:
Szemedbe látok én egy könycseppet
Melyre a nap rá veti a sugarát
Legördül az arcodon
S a hajlatokban megáll.
Mond el nékem miért vagy oly bánatos?
Mi csalta szemeidbe,s mi oly fájdalmas?
Elhagyott valaki? kit oly nagyon szerettél?
Önsd ki szivedet,meghalgatlak én.
Mint a folyók,ahogy áradván
Ugy zudul szemeidre a könny,
S patakká változzá,az utatt tör arcodon
Hogy lefollyon ö.
Ó mily fálydalmas könnyek ezek!
Ugy folynak hol a patak csörgedez
Mint a lezuduló szikláról,a vizesés
Ugy húll alá a könnyezés.
Fényes annak minden csepje
Mint a gleccser a hegyekbe
Folydogál ö csendesen
Mig le nem folyik teljesen.
NEM KÉRTEM ÉN
Nem kértem én,hogy rám találj
Mégis jöttél felém,holdfényes éjszakán.
Tested olyan volt,mint a hajlékony nádszál
Ahogy szökkeltél az éjszakába,szinte táncot jártál.
Válladra borult,selymes hosszú hajad
Hullámos fürtjei,eltakará azt.
Nem kértem én,hogy szólj hozzám
Lágy kedves hangoddal,simogatván.
Mint a nyáresti szellö,kerigö játéka
Ugy járta át testemet,annak hatása.
Nem kértem én ,hogy szeress
S velem mindig itt lehess
Te akartál nagyon engemet,szeretni mig csak lehet.
Nem kértem én,hogy várj reám
Hisz nem biztattalak soha ám,
Te voltál,ki mindig szeretni akart
S várni rám,egy egész életen át.
Nem kértem én ,hogy csókold szám
A holdfényes éjszakán
Te ajkaiddal mégis,ugy játszottál
Bóditób volt az ,minden varázsnál.
Nem kértem én, hogy néz rám
Kéklö szemeiddel,ugy csillogván
Mégis hogyha bele néztem
A kék tengert láttam meg benne.
Nem kértem én,hogy megtalálj
Te mégis rám találtál
Holdfényes éjszakán,jöttél felém
S boldogok vagyunk immár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése