MIÉRT MENTÉL EL?
Ahogy a nap ragyog fent az égen
Ugy ragyognál,most is nékem.
Miért mentél el azon a csodás éjjelen?
Én ugy éreztem boldog vagy velem
Mégis elhagytál,azon az éjjelen.
Kettönk szerelme immár szétszakadt
A kemény lánc,mely össze kötötte azt.
Pedig oly gyönyörú volt kettönk,csodás élete.
Csókodra még mindig szomjazom
Mert ezt a szárasságot már nem birom.
Még most is megörrit a szenvedély
Ha egy ujjal is hozzám érhetnék,ez nekem mindennel felérne.
Emlék maradt már csak utánnad
Ködfoszlányok,a kis szobámba.
Miért mentél el? kérdem én.
Hisz oly boldogok lehetnénk.
te vagy az életem.s örökké szeretlek mig élek.
KÉK LAGUNA:
Hol tündöklöen süt a nap,ott leszek én veled.
Sok pálmafák szigetén,virágok mezején.
Hol majmok sokasága,ugrál majd ágról ágra.
Banánokat dobálván,földre hullajtván.
S milliónyi kókuszokat elhajigálván.
Ott leszek én veled,holl a kék laguna folyik.
Mellete ezer virág nyillik.
Megfürdünk majd kék vizébe,s locsoljuk egymást a viz tükrébe.
Ölelközve bujunk a viz alá,hol a boldogság,ránk talál.
Pálma fák árnyékába,kifekszünk napnak sugarába.
Csókoljuk majd egymás ajkát,s minden jóval elhalmozzuk egymást.
Kék laguna szigetén,gyönyörü virágok illata,száll szerte szét.
A lágy szellö,simogatja testünket,a boldogságtól szivunk,majd meg reped.
E kék laguna szigetén,boldogok vagyunk,ugy érzem én.
BÖRTÖNÖMBE:
Fehér galamb,vigyétek el hiremet
börtönbe vagyok immár
mondjátok el mindenkinek.
Csendes cellámba irom e sorokat
S könnyeim,csak ugy csorognak.
Ártatlan vagyok én,mint a fehér bárány
Mégis láncott vertek lábaimra,mely véres már.
Ablakomból sóvárogva nézek,a tündöklö napra
Amely már nem sütt nékem.
Fehér galamb szálj ide ablakomba,
Meséld el hogy mi van a nagy világba.
Oly hosszú idelye vagyok it már
Nem tudom hogy már mi az élet
Ez oly nagyon fály.
Nem élvezhetem én már napnak melegét
Holdnak játékát,madarak csicsergését.
Mond el azt is fehér galamb
Hogy volt egy kedvesem
KI bebörtönözésem napján,elhagyot engemet.
Ugy szerettem selymes haját
Mely lobogot a szélben
Fekete szemét,melybe a szerelem tüze fénylett.
Ó te fehér galamb!mond el mindenkinek
Ugy fály az én szivem,mert elhagytak engem.
Nem sok idöm van már hátra, elepeszt a bánat
Meghalok egy hajnalon,csendes cellámba.
Fehér galamb szálj ide még utóljára
Vidd el hiremet
Hogy itt raboskodott,egy szegény árva.
ISMERETLEN:
Hol voltál eddig?te kedves ember.
Kit szivem már oly régóta keres
A világnak mezején,ugy érzem én rádtaláltam én.
Megfogtad szivemet,
bájos szavaiddal,kedves irásaiddal.
Mindent mit leirsz,szivedböl fakad.
Oly gyönyörü szép az.
Te kedves vagy s megértö,nézem fényképed
mily bályos ö
Szemeidbe csillagfény ragyog,mellyel majd rám nézel
és én elolvadok.
Ugy tündökölsz a nap sugarába,hogy szivemnek ez lesz,minden álma.
Este ha lefekszem,csak rád gondolok,mindig róllad álmodok.
Megfogod majd vékony derekamat,s ölelközve megyünk a dunapart alatt.
Nézzük eggyüt,a csillagok járását
S a holdat ahogy fénylik ránk.
Nem ismerlek még,hisz nem találkoztunk,
De irásaidból ugy érzem én,te hozod el a szerelmet én felém.
S ha megismerlek én,mi leszünk a legboldogabb emberek a föld kerekén.
NEM TE VAGY:
Mit számmal nem tudok elmondani,leirom most néked.
Szivemböl mindent,amit én érzek.
Hozzám szóltál,s én néztem fényképed.
Hosszú szöke hajad,válladra simult.
Karjaidban az izmod lapult.
Nem is tudom,hogy mondjam el néked
De ugy érzem,ísten,nem nekem teremtett.
Hisz egy nagyvárosba élsz
Nem hiszem hogy magányos lennél.
Hidd el,nem én vagyok kit te keresel.
Mert én oly törékeny vagyok,ha megfognál,
talán össze is roppanok.
Bár szived lehet hogy jó,hisz oly költöi e szó.
Lehet hogy kedvességgel van az tele
romantikával,minden éned.
De én mégis ugy érzem,nem te vagy a hozzámvaló.
Bocsás meg nekem,az öszinteségemért
és elnézést kérek én,hisz minden dolog
öszinteségen alapul.
Melyet most leirtam én néked,
Kérlek ne fájjon a te szived.
Kivánom hogy találd meg az igazit
S ha eljön végre,boldog leszel vélle
BOLYGÓ.
E bolygó hatalmas,csillagjai végtelenek.
Mellyek beleolvadnak rendszerébe,s eltünnek a semmibe.
A csillagok csak ragyognak,mint szemeinkbe a nap.
Ha belenézünk nem látunk mást,csakvakitó fénysugárt.
Ott vagyok én is, mint egy kis csillag árván.
Várom a párom,hogy mikor jö el hozzám.
Találkozni vélle oly csodás lesz majd,
Eggyütt lenni égbe,játszadozni szélbe.
Felülni holdnak peremére,s onnan nézni le a földre.
Göncölszekér hátánutazgatni,s csillagokat mulattatni.
Ugy várom már,hogy mikor jösz felém
Kék ég tengerébe,eggyüt legyek veled én.
Megsimogatom majd arcodat,ahogy a lágy szellö teszi velem azt.
Ölelni fogsz engemet,ahogy a végtelen teszi ezt.
Belenézek csodás szemeidbe,s egymásé leszünk mindörökre.
A hold és a csillag egybe fonódik,ahogy testünk a mámorba uszik.
Szivünket perzselö izzó láng mardossa,ahogy öleljük egymást szorosan.
A végtelen kék ég hatalmas,szivárvány öleli azt.
Melynek szinébe mindig csak kereslek,de te eltünsz a szinek belsejébe.
Jöjj el hozzám,ugy várlak én.
Szeretni foglak,mig e bolygó csak él.
ELHAGYTÁL
Egy fájdalom mit csak miattad érzek
Mond meg nekem hogy neked csak ennyit érek?
Nem feledem azt a napot
Mikor elösször hallottam meg a hangod
oly jágy és selymes volt szinte rigató
Ne m tudtam mi történik velem
Kezem izzadt s arcom verejtékezett
Testem remeget s szivem ugy luktetett
A napott soha nem felejtem el
Mikor megláttalak hogy nem engem ölelsz
Ajkaiddal más száját csókolod
Karjaidat derekára fonod
Eddig csak játszottál velem?
hazugság volt minden szavad minden ölelésed?
Hazugság volt az a sok csók amit adtál?
Mond el nekem miért hazudtál?
Álnokul becsaptál ennyit értem neked
Csak kihasználtad a szerelmem
S most fájhat a szivem
Eldobtál mint egy száll rözsát
De jönnél még te én hozzám
Akkor már én is másé leszek
S hiába a könyörgésed
Elhagytál és kihasználtál
Könnyek boruljanak majd rád
NÉZTEM
Szememmel néztelek
Kezemmel érintettelek
Ajkammal csókoltalak
Szivemmel bóditottalak
Holfénynél becéztelek
Fák alat öleltelek
Napfénynél melengettelek
Szeleknél simogattalak
Patak vizénél megfogtalak
Csillagok fényénél
Soha el nem hagytalak.
A HEGY TETEJÉN:
Egy ragyogást látok,ha szemedbe nézek
Felhök közt szállok ,mikor hozzád érek.
Szárnyalok veled sebesen mint egy madár
Amely magasan a kék égbe száll.
Fekszem egy pázsiton s rád gondolok
Merre járhatsz most,én veled tartok.
Szivemmel s lelkemmel csak vágyódom utánnad
S fölröpülnék veled egy magas hegy csucsára.
Megölelnék egymást,s néznénk a kék eget.
Mily gyönyörü szemünknek élvezet
Csókolnánk csak egymást,s a nap sütne ránk
A hegy tetején boldogság vár ránk.
Emlékszel? mikor azt mondtad,soha nem hagysz el
Tevoltál a szivembe a fénylö rózsa,
Te váltottad álmaim valóra.
Minden nap csak várlak, s te nem jösz felém
Nem nyujtod kezed hogy megfogjam én.
Hol az álmunk? és hol a vágyunk?
Elszáltak a széllel s mi nem találjuk.
Lassan el hervad szivemben a rözsa,
Kialszik tüzelö bimbója
Eltünnek a vágyak és eltünnek az álmok
S nem marad más csak egy tátongó lyuk
Szeretlek még mindig ezt üzenem néked.
Fehér galamb vigye el sebesen a széllel,
Gyere vissza hozzám csak ennyit kérek.
Hegy csucsán várlak s onnan nézlek.
SZIVEM DARABJA
Hidd el jobb lesz nekem máshol
Hol a madár mindig dalol
Ne sirj hisz a köny nem segit
Már a nagyúr odafent vár rám
Hogy kézen fogva vigyen egy uj világon át
Hol az élet nem lesz fájdalom
S virág lesz mindig párnámon
Szólit az ég és nem bujhatok el én
Hisz ö bárhol rám talál, s szivébe zár
Elmultak a napok s elszáltak az évek
A fiatalságom eltünt már végleg
Fáradt már testem megpihenni tér
Pázsit gyepjére mely takarója az ég
Szivemböl egy darabot it hagyok te néked
Hogyha rá nézel mindig emlékezz..
TÜZZ:
Mikor megismertelek,életem párja
azt hittem többé,nem lesz folytatása.
De ahogy telnek a napok,egyre jobban beléghabarodok.
szivembe már ott a szerelem lángja
S ha eléri a közepét,ámornyila találja.
Áhitom minden eggyes csókodra
Mert az testemet felforrósitja.
Karjaid ölelésére,minden eggyes szavadra.
Mely mindkettönk szivének találkozása.
Szerelmed tüze,már ugy égeti szivem
Hogy szinte,mindjárt lángra lobban érted.
Ajkaidnak a számon,különös játéka
Egy remegést add testemnek,hogy viszonozza.
Hatalmas szerelemmel,szivednek minden csucskével
Gyere, és mindig szeress engemet.
Ha egyszer elhagynál,azt nem birnám elviselni.
És csak álnék a könnyek szinpadán,
S csak néznék némán.
Tudom nem lennék egyedul vele.valakibe bizni egy életen át.
Boldogan szeretni,s néha a végtelenbe nézni.
Akkor ugy félnék én,hisz nem volna velem a remény.
Próbálnálak elfeledni téged,de tudom ez nem sikerulhet.
Mindig csak vágynék utánnad,reggel és este,
Vágyakozva szivrepesve.
Bár merre is járnál,vissza várlak téged
Karomba zárnálak,mindig ölelnélek.
Ugy szeretlek téged,mint holfény a kék eget.
Csókolnám álandó a szádat,bearanyoznám,piros orcádat.
Testem a testedre fonódna,és nem hagyná el, azt soha
ELMERENGVE
Nézek csak magam elé csendesen
Tünödöm valyon mit nem tettem meg életemben.
Kerestem a mindent s fogtam a semmit
Áttetszö életem keresö képtelen.
Már nem érdekel semmi a szivem üres
Ninsc benne semmi
Kerestem mindig a szerelmet
De helyette nem kaptam csak gyötrelmet.
Miért nem tettem meg?
Talán nem éltem jól az éltem?
Nem kapaszkodtam semmibe, amit az élet nyujtott
Rögös utatt jártam
S már nincs mit várnom ettöl az élettöl.
Lassan megöregszem,s csak ha vissza nézek
MIk elmultak,s számomra már csak egy emlék, mikelmultak
Ha egyszer elszalasztod,mit az élet adott
Azt már soha vissza nem hozhatod.
Mint egy farönköt melyet visz a viz,
Egy sebes folyó,s szinte érzed hogy már megfogtad
De kicsuszik a kezedböl
És soha többé nem éred el.
Ráébredsz mi multadba élt,s a vágyak szépségét
Melyet csak keveset éltél.
Nincs semidd s nem maradt már semmi
Most kapaszkodnál mindenbe, de már nincs értelme.
Lassan megöregszel és szived csak sajog
Fejedbe csak emlékképek,melyek lassan eltünnek végleg.
BOLYGÓ.
E bolygó hatalmas,csillagjai végtelenek.
Mellyek beleolvadnak rendszerébe,s eltünnek a semmibe.
A csillagok csak ragyognak,mint szemeinkbe a nap.
Ha belenézünk nem látunk mást,csakvakitó fénysugárt.
Ott vagyok én is, mint egy kis csillag árván.
Várom a párom,hogy mikor jö el hozzám.
Találkozni vélle oly csodás lesz majd,
Eggyütt lenni égbe,játszadozni szélbe.
Felülni holdnak peremére,s onnan nézni le a földre.
Göncölszekér hátánutazgatni,s csillagokat mulattatni.
Ugy várom már,hogy mikor jösz felém
Kék ég tengerébe,eggyüt legyek veled én.
Megsimogatom majd arcodat,ahogy a lágy szellö teszi velem azt.
Ölelni fogsz engemet,ahogy a végtelen teszi ezt.
Belenézek csodás szemeidbe,s egymásé leszünk mindörökre.
A hold és a csillag egybe fonódik,ahogy testünk a mámorba uszik.
Szivünket perzselö izzó láng mardossa,ahogy öleljük egymást szorosan.
A végtelen kék ég hatalmas,szivárvány öleli azt.
Melynek szinébe mindig csak kereslek,de te eltünsz a szinek belsejébe.
Jöjj el hozzám,ugy várlak én.
Szeretni foglak,mig e bolygó csak él.
MIÉRT HAGYTÁL EL?
Szemünknek fén
ye,kihalóban van már
Lassan elhalványul,mint a lemenö fénysugár.
Oly boldog volt szerelmünk,hova lett már?
Emlékszel?mikor pálmafák alatt megfogtadd a derekamat,
S ajkaid játékával,megpecsételtük azt.
Oly vidáman,és kacározva szaladgáltunk,a vizpart szélén
Kagylókat és kavicsokat szedegettünk a viznek mélyén.
Ó hova tünt a vidámságunk!!a pajkos játékunk.
Mindezek már a multé,szerte foszlott köddé.
És tündéri arcodat nem láthatom már
Szivemben ez már csak emlék mostmár.
Mikor megfogtadd a kezemet,és azt mondtadd
Hogy soha nem hagysz el engemet.
MÉgis megbántottad szivemet
Álnok hazugságaiddal,becsaptál engemet.
Ó mond miért hagytál el?
Nem voltam elég jó neked?
Hisz oda adtam volna érted,az egész életem.
Uggy szerettelek,lehoztam volna érted
A csillagokat is az égröl
Mindent megtettem volna neked.
Szerelmunknek immár vége már
Elhalványult bennem minden fénysugár.
A szerelmem mely lángra lobbant irántad
KIalszik,mint lobogó tüz utolsó parázsa.
EGY VISSZATÉRÖ VÁGY
Egy vágy mely mindig visszatér
Álmomba mint egy régi emlék kép
Még nem ismerlek de jó veled beszélgetni
S tudom ha egyszer találkozunk olyan lessz
Minnha ezer éve ismernénk egymást
S amit szeretnék s amit szeretnél
Már régóta bennunk él
A vágy mit egymás iránt érzünk
Az oly hatalmas hogy szavakba nem lehet leirni
Belenézek majd mélyen a szemedbe
Egy csodás kék tengert látok meg benne
Szemed fénysugara elvakitja az enyémet
Be is hunyom hogy el ne vakiccson engem
Csókolod majd lágyan a nyakamat
Majd szád a számhoz tapad
Érzem a testemet forróság önti ell
És ugy lüktet a szivem
Hogy szinte bele remeg minden részem
Megölelsz majd holdfénynél a csillagok alatt
S szeretkezek vélled mig fel nem jön a nap
Imádni akarlak csókolni a szádat
Mig élek mindig téged kivánlak AZ ÉJ Az éj csendes a hold meg csak nevet.
Egyedul vagyok s a szivem meg csak remeg.
Nehéz most minden mert nem vagy velem
Ég és lángol csak érted eped.
Egy halk zene szól az éjszakába.
Sejtelmes vágyak -,mik borrulnak szivem hajlatára.
Testemben a vágy csak érted lobog
Szerelem mi hozzád vonzott
Nincs oly hosszú hidd s magas hegy
Melyen a szerelmem el nem érhet.
Csak figyeltuk egymást az éjszakában
Szemeink ragyogása vonzotta a testunk egymásra.
A börömön éreztem kezed simogatását
Mint lágyszellö suhant át testem domborzatán.
Megszüntem már hinni felhök közt járni.
Nem érdekelt semmi csak ajkadat csókolni.
Látni a két szemed mikor fogod a két kezem.
Érezni szived luktetését
Csillagok alatt szeretkezni veled.
Amikor rám ragyog a két szép szemed.
Te vagy a kikötöm ahova révbe érek.
Te vagy az othonom hova haza térek.
Nélküled minden perc számit.
Ha nem vagy velem az óra is megun járni.
Ne gondolj arra ami fáj.
Csak gyere és szeres igazán.
Mégegyszer akarom érezni a testedet
S csókolni ajkadat mig még lehet..
SZERETLEK
Egy könycsep mi szemedból kicsordult
Mikor elhagytál szivem bánatba fordult
Elvitted az álmom és minden reményem
A viharos széllel tovaszáltál régen
A vágy mit éreztem irántad
Több volt az mint izzó perzselö lángja
Mely égette folyton testemet
Örülten szeretlek még mindig tégedet
A szvrem ugy luktet érted
Jöjj vissza hozzám csak ennyit kérek
Csókold ujra a szám s öleld testemet
Mert ha nem jösz az folyton csak eped
Fogd meg ujra a két kezem
S nézzük a csillagos eget
ADD ÖNMAGAD
Szeretlek téged önmagadért
Aki vagy s szivembe beért
Ne légy más miattam maradj meg ilyennek
Hisz én mindig igy szeretelek
Ne akarj megváltozni mert mások azt mondják
Ne törödj vele csak rám halgassál
Szertlek azért aki vagy s ami vagy
Nem kell a szépség s a hatalom
Az mind mind csak szivfálydalom
A lelked s szived tisztasága
Ami fontos számomra
Hisz ezért is engedtelek be szivem házába
Kedvességed többet ér a csillogó fénynél
Gyenge szavaid minden ékkeségnél
Ha megmaradsz ilyennek én megigérem
Hogy örökké boldá teszlek téged
ELSZÁLL
Nehéz a szivem mert nem vagy velem
Nehéz a lelkem hisz csak érted eped
Véletlen volt hogy rád találtam
Azóta sem szünt meg a vágyam
Hittem az álmokba melyet csak álmomba láttam
HIttem a szavakba melyek egykor bántottak
Halgat még felöled bent a lelkem
S nem is tudom hogy mit kerestem
Azt tudom hogy társra sohase vágytam
Azt mégis tudom hogy szivembe te lettél minden vágyam
Egy vizesés mi lezuduló kövekre rá tapadó
Hullámzó habjai ringató
te vagy már az életem hagyd hogy igy legyen
Te vagy a napsugár mely engem ébreszt
Te vagy a tüz ha fázom a kemény hidegbe
Nélküled minden óra megáll
Veled minden perc elszál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése